2019-es év terve a Camino Húngaro.
A magyarországi Szent Jakab zarándokút alapútja Budapestről, a Nulla kilométerkőtől indul, és mintegy 200 kilométer után ér a több mint 800 éves, gyönyörű, román kori lébényi Szent Jakab-templomhoz, amely régi korok zarándokútjainak is fontos állomása, megállóhelye volt. A zarándokút Magyarország szépségekkel teli tájain vezet, át a Zsámbéki-medencén, a Gerecse hegységen, majd a Kisalföldön és a Hanságon. Az út olyan látnivalókat érint, mint például a zsámbéki romtemplom - amely a lébényi templommal egy időben épült -, a tatai vár, a pannonhalmi bencés főapátság, Győr belvárosa. A Szent Jakab-út Lébényből továbbvezet Mosonmagyaróvár, Rajka, innen pedig Szlovákia, majd Ausztria felé, és Wolfsthalban becsatlakozik az egész Európán átívelő, Santiago de Compostelába vivő hivatalos Camino de Santiago zarándokútba. Ezzel Magyarország is bekapcsolódott az európai Camino útvonalába, és lehetővé vált, hogy Budapestről akár egészen Santiagoig elgyalogolhasson bárki, akit szíve Szent Jakab útjára hív. Ez azt jelenti, hogy nemcsak gyakorlati felépítésében – európai szabványhoz igazodó jelzések, szállásrendszer kiépítése, zarándokútlevél stb. – követi a Camino hagyományait, de szellemiségében is csatlakoznia kell az európai zarándokút értékeihez.

Szóval újra kezdtük az edzéseket. Eleinte hárman, mert Berkes Marikának egy hónapja vették ki a „vasakat” a lábából. Az első alkalommal, amikor elhagytuk a bagotai utat, rögtön el is tévedtünk. Mariska biztosan tudta, hogy az autópálya mellett lesz szerviz út. Volt is, csak lakattal lezárt kerítés védte. Ezért árkon-bokron mezőn, szántóföldön keresztül találtunk rá a helyes útra. Egy jó dolog volt ebben a túrában, mégpedig a csipkebogyó bokrok. Általános iskolásként fedeztük fel a fagy csípte csipkebogyó lekvárjának csodálatos ízét. A suliból haza felé rendszeresen szedtük, és ettük a Zelei Józsi bácsi háza előtti csipkebokorról. Már nem lehetett látni a házat, úgy benőtte a növényzet. Gyermekként úgy képzeltük így nézhetett ki Csipkerózsika kastélya. Józsi bácsi házához nem jött királyfi, és ő sem vágta ki a csipkebokrokat, így éveken át jutott nekünk a finom csemegéből. Kislányként egyszer sem jutott az eszembe, hogy a testvéremmel együtt fogunk majd építkezni az elhanyagolt telken. Józsi bácsi halála után szüleink megvették nekünk a telket. A régi elhanyagolt ház helyére szép új házat épített a bátyám. A mi házunk az elhanyagolt kert helyére került. A sors fintora, hogy a mellettünk lévő telken üresen áll a ház, és a bejáratot már alig lehet látni a csipkebogyó bokortól. C-vitamin készleteinket feltöltve értünk haza, és megbeszéltük, hogy ezentúl keressük az alkalmakat az edzésre.

Jótékonysági virtuál gyaloglás - avagy Mariska szülinapja.

Közeledett Mariska szülinapja. Többször mondta a Caminón: - miért nincs nekem is júliusban a szülinapom? Engem senki se fog felköszönteni. Jutkával megbeszéltük, hogy kellene valami frappáns meglepetés Mariska számára. Jutka egy percig sem késlekedett. A tőle megszokott aprólékossággal mindent megszervezett. Kiírta a csoportba, hogy benevezett egy jótékonysági gyaloglásba, és arra kért minket tartsunk vele, mert a barátait is magával kell vinnie. A két Marika rögtön elhitte, és csatlakozott. Jutka felhívta Berkes Marikát, és beavatta a részletekbe. A bezinkúthoz megyünk Ritához, aki megrendeli a szülinapi tortát, és elrejti az előre oda adott ajándékot. Az előre megbeszélt időpontba gyülekeztünk, és elindultunk négyen a „jótékonysági túrára.” A benzinkútnál nekem mosdóba kellett mennem, Jutka pedig benézett és megkérdezte: Te vagy itt Rita? Persze ő volt ott. Leültünk, hogy kérjünk egy teát, és akkor Rita elővette a tortát, és mi énekeltük a „Boldog szülinapot!”  Így lett „caminós szülcsinapcsija” Mariskának is.

Éljenek a csipkebogyók, és a finom teák!

Február 24-én vasárnap újra együtt edzett a „négyes”. A cél a Kovács Attila tanyája előtti csipkebogyó bokor volt. Mondanom sem kell, ezt hét közben találtuk Hágen Jutkával. Gyalogoltunk, és útközben találtunk csipkebogyót, de csak néhány szemet egy ritkuló bokron. Jutka mondta, hogy hagyjuk ott, majd fogunk találni sűrűbbet. Ezt kimondta tettünk néhány lépést, és az út mellett ott volt egy sűrű bokor telis-tele finomságos bogyókkal. Ha Maris ott lett volna hallgathattuk volna:- Persze már megint Hágen Jutka kérése teljesül. Mindig azt teljesíti az Isten!

Mariska akkor nem volt ott, de nem is nagyon ízlett neki a csipkebogyó. Nagyon lehűlt a levegő. Berkes Marika meghívott bennünket egy meleg teára a benzinkúthoz. Amikor beléptünk, csak Megyesi Anti „Beni” (aki az angol komikusról Benny Hillről kapta becenevét) üldögélt ott. Megkérdezte Mariskát:

-          Hány éves vagy te Marika?

-          44 -felelte Maris.

-          Hát még feltudnálak csinálni.- Mondta Beni büszkén.

-          Micsoda?- válaszolta Mariska felháborodva.

-          Vigyázzál Marika!- szólt a beszélgetésbe Szabó Marika a feszólgáló -  Beni a CSOK-ra hajt.

-          Haza vinnélek Benikém- mondta Mariska- van otthon apámnak vagy 100 mázsa fája, amit be kellene pakolni. De az a baj, hogy ahhoz belőled kellene vagy öt.

Időközben újabb vendégek érkeztek. Úgy láttuk jónak, ha elindulunk. Kovács Pali kérdezte merre jártunk. Majd azt mondta: - Vihettetek volna egy kisboronát, és felboronáltátok volna az egy hektár földemet, így séta közben.

Amikor kijöttünk a kocsmából Mariska mondta is, hogy megkellett volna kérdezni Palitól,  hogy mennyit fizetne a boronálásért, mert hát ugye kell a pénz!

Berkes Marika lába egészen jól bírta az edzést.